Abruzzói juhászkutya (Cane da Pastore Maremmano-Abruzzese, Maremann)
Az olaszok egyik legismertebb és legnépszerűbb nyájőrző kutyája; közép-itáliai juhászkutyának, ill. maremmannak is nevezik. Állítólag az ősi molosszus kutyákkal és a tibeti masztiffal keveredve alakult ki. Rokona a magyar kuvasznak, valamint a pireneusi pásztorkutyának. Rendkívül hasonlít hozzájuk, nyilvánvaló hogy Közép-Ázsiából származik. Vannak olyan nézetek, hogy az Abruzzói juhászkutya származása esetleg összefügghet az 1700-as spanyolországi merinói juhimporttal; hiteles adatok igazolják ugyanis hogy az első spanyol juhok lábon hajtva érkeztek Olaszországba; joggal feltételezhető, hogy a hosszú út alatt a pireneusi kutyák védhették a nyájakat, és így kerültek át Itáliába, ahol tovább tenyésztették őket. Más kinológusok viszont arra esküsznek, hogy az Abruzzói juhászkutya ősi olasz, ill. római fajta. Ezeket az állításokat hiteles dokumentumok nem támasztják alá; tkp. csupán arra épülnek, hogy a Firenzei Santa Maria Novella-templom egyik freskóján (kb. 1350-ből) egy nagy, fehér kutya a pásztor oldalán még az angyalokkal szemben is védeni akarja a juhokat.
Egy harmadik elmélet szerint a maremman valamikor a nagy népvándorlások idején érkezhetett Itáliába, ugyanis a kutya nem szerepel a római ókorban meglévő és eléggé részletesen leírt kutyafajták között. Bármely elmélet igaz annyi bizonyos hogy a legszebb és legrégebbi olasz pásztorkutyák egyike. Nemcsak erős testi felépítése, a természeti viszonyokkal szembeni tűrőképessége és szívóssága, hanem természete miatt is ideális nyájőrző. Olaszország egyes vidékein még ma is terelgetnek olyan nagy juhnyájakat, amelyeket Abruzzói juhászkutyák kísérnek. A pásztorkodó életmód fokozatos eltűnésével házőrző, testőr, kísérő és társ lett belőlük.
Az Abruzzói juhászkutya nagy termetű, erős felépítésű, rusztikus külsejű kutya. Feje hosszú, meglehetősen nagy, a jegesmedve fejére emlékeztet. Szemei távol helyezkednek el, mandula alakúak, okker v. sötétbarna színűek. Füle viszonylag kicsi, háromszög alakú, nyugalmi állapotban teljesen lelóg, de ha az állat figyel, félig feláll. A nyájak őrzésére használt kutyák fülét olykor kupírozzák. Mellkasa széles, mély, erősen domború. Háta feszes, egyenes, hasa kissé felhúzott. Végtagjai erőteljes csontozatúak, izmosak. Farka nyugalmi állapotban lelóg, ha figyel, végét erősen visszahajtja. Szőrzete nagyon dús, hosszú, meglehetősen érdes, enyhén hullámos, nyakának alsó részén dús "gallért" alkot. Színe hófehér; előfordulhatnak még elefántcsont színű, világos narancs v. citrom árnyalatok. A kanok marmagassága 65-73, a szukáké 60-68 cm; a kanok testtömege 35-45, a szukáké 30-40 kg.
Leírása: Feltűnően szép, mutatós, hatalmas, izmos eb. Egész megjelenése tiszteletet parancsoló. Feje erőteljes, füle viszonylag kicsi, lelógó, ha figyel, kissé felfelé tartja. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna. Mellkasa mély, háta egyenes, feszes, fara enyhén lejtős. Végtagjai izmosak, mancsa kerekded. Farka lelóg. Szőrzete közepesen hosszú, dús, enyhén hullámos, a nyakán gallért alkot. Színe többnyire hófehér, de lehet elefántcsontszínű vagy halványsárgás árnyalatú is. Eredete: Származása lényegében ismeretlen. Egyes források szerint ősi olasz, ill. római fajta. Mások szerint Közép-Ázsiából származik. Eredeti neve: Cane de Pastore Maremanno-Abruzzese, Maremann. Tulajdonságai: Kiegyensúlyozott természetű, tartózkodó, méltóságteljes, nem csahol, ok nélkül nem támad. Játékos, barátságos, ugyanakkor félelmet nem ismerő, bátor, harcias eb. Önálló, értelmes, könnyen kezelhető. Alkalmazása: Az olaszok egyik leghíresebb nyájőrző kutyája. Ideális munkakutya, kísérő és társ.
Profil: nyájőrző. Marmagasság: kan 65-73 cm, szuka 60-68 cm. Testtömeg: 30-45 kg. Táplálékigény: 2000-2200 g/nap. Alomszám: 6-8 kiskutya. Várható élettartam: 12-14 év.
Kép az Abruzzói juhászkutyáról